MESÉK

Szőke Erzsébet festménye - akvarell 297 mm x 210 mm

A képen látható festmény Szőke Erzsébet alkotása. Címe: Bogáncs (akvarell, 420 mm x 297 mm)

Dóra hercegnő azt sem tudta melyik kérdését tegye fel legelőször. Annyira örült Csillagvirág látogatásának, hogy szinte szavát vette a boldogság.

Második rész - A virágoskert lakói

Élt egyszer a világban, hetedhét országon túl, de kettőn innen egy csodaszép királyságban egy öreg király. Nem volt neki egyebe, mint egy gyönyörű leánygyermeke, akit még az édesanyja nevezett el Dórának. Ez a név azt jelenti: Isten ajándéka. Sajnos az anyuka nem sokáig vigyázhatott rá, mert nem sokkal a kislány születése után egy undok-ronda...

Egyszer úgy esett, hogy Tyúkanyó éppen 12 tojást melengetett. Érezte, közel már a pillanat, amikor kiscsibéi előbújnak a meszes héj mögül. Egy kis rebbenést érzett, és az első tojáson egy alig látható kis hajszálrepedés keletkezett. Kíváncsian figyelte az apró kis lakó hogyan tágítja belülről a rést egyre nagyobbra, mígnem előbukkant egy picike...

Költtörp
Költtörp az én nevem.A verseket szeretem.A törpöket megfigyelem.Életük rímbe szedem.
Nekem ez a verselés.Gyerekjáték nem egyéb.Én ilyennek születtem.Ilyen a természetem.
Törppilla és Okoska,Ügyi-fogyi, Törppapaszájtátva hallgatjákKölttörp mit fabrikál.
És most figyeljetek,hogyha nektek is tetszetttapssal jelezzétekKölttörp nagy örömére.
...

Szervusztok gyerekek!
Eljöttem közétek.Hófehérke én vagyok,szeretnek az állatok.
Tarka-barka őzikék,tapsi füles nyuszi népmindegyik engem szeret,nélkülem mind kesereg.
A sötét erdő rengeteg,minden lépésnél reszketek,végül egy csöppnyi fényt látok,a hét törpe házára találok.
Náluk boldogan élhetek.A törpék nagyon rendesek.Én a gondjukat viselem.Mind a...

Volt egyszer egy rengeteg.Benne sok fa reszketett,Mert, hogy gyakran járt arraElefántok vad hada.
Szavannákról jöttek ők,S nem kímélték az erdőtÖsszefogtak, S kidöntöttékA sok fát és csemetét.
Messze szálló madarakSiratták a házukatS az állatok királyaBömbölt, de már hiába.
Az elefántok vezéreBelekezd a mesébeŐ volt a nagy trombitásÚgy hívták, hogy...

Egyszer volt, valahol, hol is lehetett volna máshol, mint egy kristályvizű tavacskában. Itt éldegélt, de nem egymagában, egy aranyhalacska. Ez a halacska nagyon, de nagyon kíváncsi volt. Mindenbe beleütötte volna az orrocskáját, ha lett volna neki. No, de köztudott, hogy a halaknak nincsen orruk. Így aztán a mi halacskánk naphosszat csak úszkált...