A kiscsibe nagyon nagy napja
Egyszer úgy esett, hogy Tyúkanyó éppen 12 tojást melengetett. Érezte, közel már a pillanat, amikor kiscsibéi előbújnak a meszes héj mögül. Egy kis rebbenést érzett, és az első tojáson egy alig látható kis hajszálrepedés keletkezett. Kíváncsian figyelte az apró kis lakó hogyan tágítja belülről a rést egyre nagyobbra, mígnem előbukkant egy picike csőr, majd a kiscsibe kiugrott a tojásból és csipogva üdvözölte Édesanyját. Együtt figyelték, ahogy a többiek is előbújtak szép sorban egymás után. Hanem az utolsó tojás nem moccant, még csak meg se rezzent.
Tyúkanyó visszaült a tojásra, hogy teste melegével segítse az utolsó kicsi világrajöttét. A fészek mellett ugrándozó kicsiket pedig hangos káricálással próbálta féken tartani, némelyiküknek egy kis búbolás is kijutott apró pihés fejecskéjére, persze csak szelíden, de meg kellett tanulniuk hol a helyük, hiszen ezer veszély leselkedett rájuk.
Végre megrebbent az utolsó tojás is. Tyúkanyó pedig örömmel üdvözölte a legkisebb csemetéjét.
- Hoppá! - csapta össze szárnyait Tyúkanyó - hiszen ti ketten vagytok. Ikrek!
És rögtön szívének legkedvesebbjei lettek.
Egymás szavába vágva csipogtak a kiscsibék mind a tizenhárman.
Tyúkanyó elindult velük, hogy a baromfiudvar többi lakóját is megismerhessék. A legkisebb két csibe folyton lemaradt, nem tudták olyan gyorsan szedni lábacskáikat, mint a többiek, így aztán nem csoda, hogy elkeveredtek testvérkéiktől.
Hamarosan találkoztak egy kacsa-családdal. Kacsamama és pár napos csibéi vidáman, hangos hápogás kíséretében peckesen lépegettek. Az ikrek gondoltak egy merészet és beálltak a kacsasorba. Addig nem is volt semmi baj, míg a tó partjára nem értek. Kacsamama vezényelt a fiókáknak:
- Egy, kettő, hááá..pom! - és erre valamennyi kiskacsa a vízbe ugrott és úszni kezdett. A kiscsibék csak álldogáltak a parton egyik lábukról a másikra és nem tudták mitévők legyenek.
"Új testvérkéik" a kiskacsák vidáman lubickoltak és biztatták őket, hogy tartsanak velük.
Az egyik kiscsibe beledugta a lábát a vízbe, de rögtön vissza is rántotta.
- Jaj, de hisz ez a valami nagyon hideg és nagyon nedves is! - csipogta.
Mire a kacsák odakiáltottak neki:
- Milyen legyen, hiszen víz!?
Most a másik kiscsibe próbálta meg a vízbe ereszkedést, de nem volt hozzá elég bátorsága. A kacsák még hangosabban nevettek. Ekkor a két kiscsibe megfogta egymás szárnyát és elszántan elindultak a víz felé. Alig tettek azonban néhány lépést máris elmerültek, kétségbeesetten kapálóztak és kiáltoztak:
- Segítség! Nem tudok úszni.
Ekkor ért a tó partjára Tyúkanyó, és épp jókor érkezett. Hatalmas szárnyaival egy pillanat alatt kisegítette csemetéit a vízből. Magához vonta őket, megszárítgatta tollacskáikat és visszakísérte testvérkéikhez. Útközben megdorgálta kicsit a kis tekergőket, hogy máskor ne kóboroljanak el! A testvérkéik már izgatottan várták az ikreket, akik elmesélték nagy kalandjukat a kacsa-családdal és az úszás borzalmaival együtt. Megígérték, hogy mindig szófogadó kiscsibék lesznek, és soha többé nem kóborolnak el! Így volt mese volt füle farka benne volt. Aki nem hiszi járjon utána. Bármelyik tyúkocskát megkérdezhetitek, mert az iker kiscsibék történetét minden baromfiudvarban ismerik!