Dóra tündérmeséje 2. rész

Második rész - A virágoskert lakói

Dóra hercegnő Dóra hercegnő már nagyon várta, hogy Csillagvirág teljesítse ígéretét és eljöjjön hozzá a palotába, kíváncsi volt a mesékre és mindent, de mindent tudni akart a virágtündérekről. A várakozást enyhítendő addig bolyongott édesapja hatalmas könyvtárában, amíg rá nem akadt egy nagy képeskönyvre, amiben aztán tündérektől a boszorkányokig, varázslóktól a szellemekig minden, de minden varázslény szerepelt.

Ám legtöbbet mégsem a könyvből tudott meg, hanem az öreg kertésztől. Történt ugyanis, hogy kinézett a szobája ablakán és látta, amint az öregkertész tisztelettel megemeli a kalapját az egyik rózsatő előtt, sőt még egy kissé meg is hajolt, bár ez nem tűnt fel, mert már amúgy is hajlott hátú öregember volt.

De Dóra azt is látta, hogy beszélget valakivel, pedig a rózsán kívül nem volt a közelében senki. Kapta magát és leszaladt a kertbe. Addigra az öreg kertész már egy másik virág körül foglalatoskodott. Dóra elbújt az egyik aranyalmafa vastag törzse mögé és onnan figyelte az öreget. Nem kellett sokáig várnia, mert a kertész megint csak megbillentette kalapját és így szólt:

- Harmatos szép reggelt Túlia. Hogy vagy ma reggel szentem? - kérdezte valakitől, akit nem lehetett látni.

- Ó, köszönöm Arnold, nagyon jól, csodálatos álmom volt az éjjel.

- Nocsak, ezt igazán örömmel hallom. Elmondod?

- Az éjjel itt jártak, meglátogattak. Engem!

- De hisz ez csodálatos. És kik?

- Jaj, kik, hát a Virágtündérek.

Dóra hegyezni kezdte a fülecskéjét, és igyekezetében rálépett egy gallyacskára, ami nagy reccsenéssel adta meg magát sorsának.

A beszélgetés abbamaradt és az öreg kertész keresni kezdte a hang forrását. Amikor megpillantotta a hercegnőt, még mélyebbre hajolt, mint az előbb a virágoknál és így szólt:

- Fenséges Hercegnő! Öröm számomra, hogy megtisztelte Fenséges Király urunk kertjét. Miben lehetek szolgálatára? Ajánlhatok Önnek valami szép virágot? Vagy csak sétálgatni szeretne a hűs lombok alatt?

- Mondd csak kedves öreg apó, kivel beszélgettél?

- Én? Senkivel kicsi úrnőm. Senkivel - pirult bele a hazugságba azonnal az öreg.

- Dehogynem, hallottam, Túliának nevezted és a Virágtündérekről beszéltetek. Én is találkoztam vele. Csillagvirágnak hívják és a barátom. Azt ígérte eljön és mesél még nekem, de már annyira hiányzik. Te vagy az első a palotában, akinek el tudom ezt mondani. Segíts, kérlek megtalálni Csillagvirágot.

- Csillagvirág? Csillagvirágot keresed? - csendült egy kellemes hang.

Mindketten arra fordultak, de csak a tulipán állt ott, és igaz, hogy mosolygott, na, de ki hallott már olyat, hogy egy tulipán beszéljen.

Dóra az öreg kertészre pillantott, hátha ő tudja ki tette fel a kérdést. Az öreg a fejét csóválta, majd a tulipánhoz fordult:

- Ejnye Túlia, még megijeszted szegény herceg kisasszonyt, hiszen tudod, hogy nem szólhatsz emberek előtt.

- Tudom, tudom, de Arnold, hát Csillagvirágot keresi.

Dóra kilesett az öreg kertész mögül, és megbizonyosodott róla, hogy Túlia, a tulipán az, akivel Arnold apó beszélget. Tátva maradt a szája a csodálkozástól. Bár ha jobban belegondolt, nem is volt ez olyan elképesztő, hiszen ha Csillagvirág létezett, miért is ne beszélhetne egy tulipán? Gyorsan megkerülte az öreget és a következő kérdését már egyenesen Túliához intézte. Persze előbb illedelmesen meghajolt, ahogyan az udvari illemtan órán a francia kisasszony, Sussanne tanította.

- Tudod, hol van Csillagvirág? - kérdezte a tulipántól.

- Azt nem. De ismerek valakit, aki biztosan tudja.

Azzal Túlia forgatni kezdte szép piros fejecskéjét, mintha keresne valakit. Hamarosan egy csodaszép pávaszemes pillangó repült éppen arra.

- Egy pillanatra, ha volnál szíves ideröppenni Pámikám! - kérlelte Túlia.

A pillangó a virág szép íves levelén landolt, csípőre tette kezecskéit és bólintott a tulipán felé, miközben szeme sarkából gyanakodva méregette a hercegnőt és Arnoldot.

- Parancsolj, szép Túlia. Talán szeretnél megkínálni egy kis virágporral? Nagyon szívesen veszem, mert épp a dombokon túli rokonaidat készültem meglátogatni.

- Persze, szívesen megkínállak, hanem volna egy kérdésem - tárta ki szirmait, hogy a kis pillangó kényelmesen hozzáférhessen a nektárhoz.

- És mondd csak - hajolt közelebb a pillangó - ezek az emberek itt nem hallgatják ki, mit beszélünk?

- Ááááá, tőlük ne tarts, jó emberek, és a barátaim.

A pillangó gyanakvása alább hagyott, szárnya alól kis kosárkát vett elő és belerakta a virágport, miközben néhány szemecskét eszegetett is.

- Jó, és mit szeretnél kérdezni?

- Csak azt, nem láttad-e jártodban-keltedben Csillagvirágot, vagy valakit a családjából?

- Dehogynem, kicsit lehagytam őket, de éppen errefelé tartottak a kis tündérek. És arról beszélgettek, hogy a kishercegnőhöz igyekeznek. Mondd csak, nem ő az véletlenül?

- De bizony, éppen Dóra hercegnő áll itt mellettünk.

A pillangó meghajolt a hercegnő felé és megbillentette csápjait.

- Örülök, hogy megismerhetlek kishercegnő, már nagyon sok szépet és jót hallottam felőled.

- Igazán - kérdezte Dóra - én is nagyon örülök pillangó.

- A barátaimnak csak Pámi, így neked is - felelte a kis pávaszemes, és mosolyogva tovalibbent - Még beugrom Roxane-hoz intett búcsúzóul.

- Ki az a Roxane? - fordult Dóra Túliához.

- Ó, ő a kertek királynője - felelte a tulipán.

- A rózsa - egészítette ki Arnold, megmutatva a kislánynak a tündöklő aranyrózsát, aki messziről mosolygott rájuk, és fényes leveleivel integetett is.

- Minden virágnak van neve? - kérdezte Dóra.

- Persze, hiszen valahogyan szólítanunk kell őket - felelte az öreg kertész.

- Bemutatsz nekik?

- Inkább őket mutatom be neked, hiszen valamennyien ismernek, és szeretnek téged. Itt van mindjárt Túlia szomszédja Gréta, a fehér ruhás margaréta, mellette Lili, a liliom, kicsit távolabb Beni, a begónia, aztán Bogi a boglárka, és mellette Frenszi a frézia. Orgika az orgona, Tenzi a hortenzia, Orcsika az orchidea, Leni a leander, Gerda a gerbera, Kardi a kardvirág, Gyöngyi a gyöngyvirág, Túni a petúnia, Málika a mályva, Bibi a bíborka, Tati a tatárvirág.

A másik oldalon ott Roxane mellett láthatod Krizit a krizantémot, Szefit a szegfűt, Írisz nem kapott külön nevet, elég szépnek találta a sajátját, és szereti, ha így szólítják. A kerítés tövében Lonci, a lonc, Bori a borostyán, és Roxane legjobb barátja Rózsika, aki futórózsa, mellette Ronikó a japán előkelőség, aki tearózsa.

Távolabb Csillagfürtöt, Tündérfürtöt, Aranyfürtöt és Százszorszépet láthatod.

Még messzebb Árvácskát, Békabogyót és Böjtfűt, és persze ne feledkezzünk meg egy másik előkelőségről sem az egyiptomi csillagcsokorról, aki Csótárvirág szomszédja.

Közvetlen közelükben Bolya, az ibolya, és Havaska a hóvirág ők ketten épp most pihennek, mert ők a tavasz első hírnökei, így ilyenkorra már felnevelik virágocskáikat.

Békabogyó hófehér szirmaival integetve üdvözölte a kishercegnőt.

A többieket pedig majd máskor mutatom be neked.

Ebben a pillanatban nevetés csendült és valami kellemes bizsergést érzett a kishercegnő a karján.

- Végre megtaláltalak - örvendezett Csillagvirág.

Tekintetük őszinte örömmel kapcsolódott össze.

- Eljöttél - mosolygott Dóra - de örülök neked.

A kishercegnő vállán a tündérlánykával búcsút vett barátaitól, a virágoktól és a kertésztől, és elindult a palotába. Csodálatos fény vette körül a kislány alakját, aki csak látta, annak szívében kinyílott a szeretet rózsája. Dóra óvatosan lépkedett, Csillagvirág pedig boldogan simult hozzá. A szolgák nem láthatták a kis tündért, hiszen láthatatlan volt, csak azt vették észre, hogy a kishercegnő milyen gyönyörűen mosolyog. A szeretet és a kedvesség körülölelte alakját, lépteit légiesen könnyűvé varázsolta.