Dóra tündérmeséje 3. rész

Harmadik rész - A palotában

Dóra hercegnő azt sem tudta melyik kérdését tegye fel legelőször. Annyira örült Csillagvirág látogatásának, hogy szinte szavát vette a boldogság.

Csillagvirág körülnézett a gyönyörű hercegnői szobában, legjobban a baldachinos ágy függönyének lepke mintája tetszett neki.

- Olyanok, mint az igaziak. Remélem szép álmokat hoznak neked kisfenség.

- Neked elárulhatom, hogy bizony az álmaimban nagyon sok tájat bejárok. Gyönyörű színes világban találom magam. És amióta találkoztunk, már tudom, hogy téged is onnan ismerlek. Ott olyan jól érzem magam, mindenki vidám, és boldog, és ismeretlen fogalom a szomorúság és a könnyek.

- Igen, ott találkoztunk, én azt is tudtam, hogy bajba kerülök, és te fogsz megmenteni. De amikor bekövetkezett és teljes valódban láttalak, és megismerhettelek, az felülmúlt minden álmot.

- Mesélj nekem erről - kérte Dóra.

- Jó, elmondom, amit tudok - egyezett bele a kis tündérlány - A történet nagyon messzi időkbe nyúlik vissza, és sok minden ismerős lesz számodra. Egyszer régen, amikor még tiszteletre méltó édesatyád is csak ici-pici gyermek volt történt valami a világon, ami meghatározta, az emberek és tündérek sorsát egy időre. Élt ugyanis itt a palotában egy gonosz boszorkány. Sajnos ő volt az, aki édesanyád eltűnésében is szerepet játszott.

- Komolyan mondod? - lábadt könnybe a kishercegnő szeme - ha tudnád mennyire hiányzik az édesanyám.

- Tudom, kedves, hiszen nekem is.

Dóra értetlenül nézett a kis tündérre.

Csillagfürt megértette a ki nem mondott kérdést.

- Hercegnő, mi testvérek vagyunk.

- Tudtam, tudtam - eredtek el Dóra könnyei, de ezek már örömkönnyek voltak.

- Édesanyád az én Anyukám is.

- Mondd el, kérlek mi történt az anyukánkkal.

- Amikor te megszülettél, és Gwendolin királynő boldogan sétálgatott a kertben, találkozott azzal a csúf békával, aki nem volt más, mint a gonosz boszorkány, aki gyűlölte a királynőt, mert olyan szép és kedves teremtés volt, hogy mindenki szerette, és szeretet éledt a nyomában bármerre járt. A gonosz banya, aki a sötétséget szolgálta nem állhatta ezt a fényt, és Gwendolin azzal haragította magára az elvetemült gonoszt, hogy megpróbálta őt is szeretni.

Ezt aztán végképp nem tudta elviselni az ostoba. Szerencsére az édesanyád megmenekült a gonosz varázslat alól. Édesapám a tündérek fejedelme váltotta meg. Ám ennek a varázslatnak az a feltétele, hogy sohasem hagyhatja el többé a tündérek földjét. Minden évben csak a születésnapodon látogathat meg téged és csakis álmodban.

Dóra nagyot sóhajtott:

- De legalább él az édesanyánk, ezt el kell mondanom Apámnak, hogy ne legyen olyan szomorú.

- Ne, nem teheted. Sajnálom... Édesapád nagyon jó ember, de ha ez a titok kiderül, akkor...

Kopogtak az ajtón.

A két testvér összerezzent. Hirtelen nem is tudták mi tévők legyenek. Kintről torokköszörülés hallatszott.

- Ez az udvarmester - súgta Dóra Csillagvirágnak - gyere, bújjunk el.

Azzal bebújtak a nagy szekrénybe.

Az udvarmester benyitott a szobába.

Hol van már megint ez a rakoncátlan gyermek, mormolta a bajsza alatt. Már egy órája el kellett volna kezdődnie a tanulásnak, és tessék, nincs sehol. Ezt jelentenem kell őfelségének, mert így lemarad a kisasszony. De persze nem jelentette, hiszen ő is nagyon szerette Dóra hercegnőt, csak hát a feladat, az feladat. Amint elballagott a két testvér előbújt a szekrényből.

Kell keresnünk valami nyugodt helyet, ahol kedvünkre beszélgethetünk - súgta Dóra Csillagvirágnak.

- Tudok egyet - válaszolt a kis tündér - de kicsit messze van. Nem fognak aggódni miattad?

- Hmmm, hadd gondolkodjam egy cseppet - ráncolta össze homlokát a kisfenség - Megvan. Most megkeresem az udvarmestert, essünk túl a tanuláson, aztán már nem fognak keresni, nyugodtan mehetünk a helyre, amit kigondoltál.

- Veled mehetek a tanulásba? Még sosem láttam, hogyan művelik az emberek.

- Persze - mosolygott a kishercegnő.

Az idő szélszárnyakon sebesen repült. Az udvarmester is meg volt elégedve, hogy Dóra mégsem feledkezett meg az aznapi órákról. Csillagvirág hallatlanul élvezte, a hercegnő tudáspróbáját, hiszen minden kérdésre tudta a választ és micsoda gyönyörű betűket és számokat írt a palatáblára... Majdnem történt egy kis baleset is, mert Csillagvirág mindenképpen ki akarta próbálni, hogyan lehet krétával a táblára írni, persze nem bírta el, így a kréta leesett és nagy robajjal kettétört. Mire az udvarmester és a tanító keresni kezdték az elkövetőt. Na, ugyan bizony kereshették, hiszen Csillagfürtöt nem láthatták, de amúgy is úgy megijedt szegény a nagy robajtól, hogy még Dóra számára is láthatatlanná vált. A kis hercegnő meg is ijedt egy kicsit, hogy talán elmenekült. De az óra végén, már megint ott ült a vállacskáján a hajából font ülőkén, és a fény beragyogta az egész termet.

A tanítói elégedettek voltak a hercegkisasszonnyal és megdicsérték. Ő pedig boldogan futott az étkek termébe, ahol Édesapja már várta, mert amikor épp nem utaztak sehová mindig együtt ebédeltek. Dóra megölelte Édesapját, és örömmel látta, hogy az öreg király most sokkal jobb kedvű, mint általában. Ebéd közben aztán el is mesélte, hogy milyen csodálatos álma volt. Álmában egy gyönyörű szép réten járt, ahol minden virág táncolt.

- És képzeld Kincsecském - ha ketten voltak mindig így nevezte kislányát - nemcsak táncoltak azok a virágok, hanem még szárnyuk is volt. Jaj, de gyönyörű volt, olyan nagy boldogság szállt rám, hogy még nappalra is jutott belőle.

- Apácskám, annyira örülök neki, hogy ilyen jól érzed magad. Megengeded, hogy a délutánt a kertben töltsem? Szeretnék a virágok között sétálgatni egy kicsit.

- Persze Kincsecském, tedd csak, amihez kedved van. Szólj az udvarmesternek, hogy rendeljen melléd kíséretet.

- Apácskám, egyedül szeretnék menni.

- Jaj, gyermekem, azt nem lehet - felhősödött el a király homloka - hiszen tudod...

Dóra tudta, hogy Édesanyjára gondol, amióta eltűnt, szinte sosem engedte egyedül a kertbe se, nehogy megismétlődjön a szörnyűség. De Dóra tudta a módját, hogyan játssza ki ezt a rendeletet.

- Jól van Apácskám, nyugodj meg, kísérettel megyek - mosolygott az öreg királyra.

Ám, tudta jól, hogy nem fog szólni az udvarmesternek, csak egyszerűen az ebédutáni pihenő alatt lemegy a kertbe és kész.

Így is lett, és Csillagvirág és Dóra hercegnő csodálatos délutánt töltöttek együtt a kertben. Arnold apó bemutatta a többi virágot és mesélt még Gwendolinról, bizony olyan dolgokat is tudott az öreg, amelyekről még Csillagvirágnak sem volt tudomása.

A két testvér ettől fogva elválaszthatatlan lett, és sok csodás kalandban volt részük. Hogy mely kalandok voltak ezek, azt majd legközelebb mesélem el.