TeljesÁTalakulás
2022.12.01
szürke
felhők vonulnak
megállíthatatlanul
vigasztalanul
zuhog...
Mit sirat esőisten?
Mexikót aligha
Túl messze van...
Az idő szomorúsága
nem gyakorol rám nyomást
lelkemben fanfárok szólnak
örök tavasz lángolás
csak kívülről nézem az esőt
belül mindent felszárít
a ragyogás
A fény velem/bennem él
Létezik a remény
tetszhalott állapotából
felébredt
Látom már
hogyan gyógyít
lehúzta lélek-lázam
a keléseken, fekélyeken
egyre vastagodó var
képződik
némelyikről már
leszáradt a seb
hegek
csak mementónak maradtak
a mélyebbek sem fakadnak
fel
erős szeretetkapcsok
elállították a vérzést
végtelenítik az érzést
2005.12.07.