Szivárvány

A forróság mindent átjárt. Az éj sem hozott enyhülést, csak annyiban, hogy nem tűzött szüntelen a nap, de a felmelegedett tárgyak folyamatosan ontották a napközben gyűjtött hőt. Sehol sem lehetett megmaradni. Micsoda nyár, gondolták az emberek, vajon meddig tart még. A vizek partjain valamelyest kellemesebb volt a helyzet. Ott enyhülésre lelhettek. Hajnaltól késő estig azon dolgozott a nap, hogy tüzével kiégesse a világból a rosszat. Az eső hűtő hatására már nem is emlékeztek, oly rég nem esett egy csepp sem. Mígnem egyik nap minden irányból felhők kezdtek gyülekezni. Persze a felmelegedett levegő nem engedte jussát, harcba szállt a jogaiért. Ám a felhők csak jöttek, csak jöttek. Előbb homályba vonták a látóhatárt, majd teljesen besötétedett. Minden fényt elloptak a naptól. A szél is megérkezett, végig söpört a tájon, és az emberek fellélegeztek. Végre, szűnik a forróság. Néhány villanás, majd hatalmas csattanás vetett véget a merengésnek. Az utódörgések még sokáig visszhangoztak. Az első csepp még földet sem ért, szinte azonnal elpárolgott, de jöttek a többiek. Fergeteges zápor zúdult a vidékre. A kókadt növények levelei szemlátomást egyenesedtek ki, teltek meg lüktető zölddel és élettel.

Nem tartott soká. Futó zápor volt, s elfutott. A felhők szétszéledtek és a nap kezdte felszárítani a vizet. Egy elkésett felhőcskéből ugyan még hullott néhány csepp, de ez már csak arra volt jó, hogy kiszínezze a szivárvány varázslatos színeit.