Sorsforduló

2022.12.01

Hiába döngetem mellem

Engem ne bántsatok

hiába győzködtem Sorsom

Én jó vagyok

Rám nem hallgatott...

Végül már azt hittem

minden érzésem halott

A múltat mint rossz ócska lomot

szemétre vetettem

koszlott cafatait is

eltemettem

már-már emlékét is

elfeledtem,

de legalábbis ritkábban

jut eszembe

Aztán megelégelte

a Sors a riposztot

s Mindenhez hozzájutatott

persze a maga módján

sokszor kiosztott, de

börtönömből

kiszabadított...

Szárnyam kitártam

hívott a végtelen

repülni vágytam

s megtehettem...

Béklyóim leráztam

szabad vagyok

erőm múltamból

táplálkozott...

magasba emelt

s megtartott a légben

ezt az érzést még nem

ismertem

Világok harca is

bennem dúl...

és a végtelenen túl

vár rám az újabb menet

Léptem vezéreled

igaz szeretet...

2005.12.11.