Menny és Pokol...
2022.12.01
Mondd, mit rabol még el tőlem az élet?
hatkarú Sívaként osztja a szépet,
majd egy hirtelen tripla csavarral
megkeveri a paklit.
Mondd, osztó én miért nem lehetek
e játszmában?
a hetedik Mennyországból miért taszít
a Pokol legmélyebb bugyrába?
Miért nem enged a tornácán megpihenni?
Miért kell szárnyaim nyesegetni?
Hogyan fogok akkor újra felrepülni?
Ó Uram én ezt nem értem...
Már-már elfogadnám
nem véletlen,
de Sorsszerű létem
amikor egy hirtelen pillanattal
leradírozol egy mozdulattal
lelkem romba döntöd
pedig minden rosszat kiöntök,
tisztára söpröm
nem maradnak CSAK a körök,
s a Végzet, mely
mint tudjuk ÖRÖK.
S a REMÉNY is megkapta már a feloldozást.
Halni kíván, de mégis ÉL tovább.
S BENNEM összeállnak a mozaik darabok.
Csak egy gyarló, telhetetlen ember
vagyok.
S a földi létre is csak azért születtem,
hogy a szeretet lebegjen körülöttem
belengjen, áthasson minden egyes napot,
ne fertőzzenek hitvány senki alakok.
S ne hagyjam a szépséget, jóságot veszni
hisz ilyesmit sehol sem lehet venni,
s csak az árulókkal kell vigyázni
ebben nem szabad hibázni.
S ha majd a Mennyet és Poklot ezerszer
bejártam,
s minden indulatot magamban lezártam
akkor beköszön a pillanat
hátrahagyom a boldogtalan és boldog
napokat.
A földi vendégségnek vége szakad
lelkem sarka megérinti a CSILLAGokat,
a TÉR és IDŐ jelentéktelenné törpül
minden IGAZSÁG VALÓSÁGgá könnyül.
S elszáguldok a végtelenbe
hogy majd újra visszatérve
előről kezdjem az egészet
CSAK akkor is megtaláljalak majd TÉGED.
Az út végén a Menny VÁR, vagy a Pokol
HÍV?
Ez, majd akkor, ott kiderül..
Mikor A LÉLEK is jobb(?)létre
szenderül...
2005.10.26.