Látomás...

2022.12.02

Mint ostorcsapás

csattannak a szavak

Mint mennydörgés

dördül a gondolat

A puskalövés rövidebbnek hat

Dühszikrák gyújtanak haraglángokat

S ha a kanócon végigfut a láng

bekövetkezik a robbanás-lánc

Millió sikoly száll az ég felé

Túlélésre nincs semmi esély

Monumentális CSEND következik

kihalt tájon rettenet uralkodik

Kifacsart végtagokkal

vérpatakokból táplált folyókban

fürdőző hullahegyek

Képtelen képek

Döbbentenek...

NEM...

Ez valóság nem lehet

ilyet ember nem tehet...

S mégis...

Egyszer...

Lehet...

Lehetetlen...

Kezem kezedben

Felébredek

Messzire űzöm a képeket

rázárom a kaput

Döngeti,

de kijutni nem tud

s az éj szelíd árnya fülembe súg..

Aludj...

Aludj...

Álmodni csak szépeket szabad

a többit majd,

holnap...

holnap...

Hisz az már egy másik nap...

A sarokban moccan a remény...

2005.11.07.