Látomás...
2022.12.02
Mint
ostorcsapás
csattannak a szavak
Mint mennydörgés
dördül a gondolat
A puskalövés rövidebbnek hat
Dühszikrák gyújtanak haraglángokat
S ha a kanócon végigfut a láng
bekövetkezik a robbanás-lánc
Millió sikoly
száll az ég felé
Túlélésre nincs semmi esély
Monumentális CSEND következik
kihalt tájon rettenet uralkodik
Kifacsart végtagokkal
vérpatakokból táplált folyókban
fürdőző hullahegyek
Képtelen képek
Döbbentenek...
NEM...
Ez valóság nem lehet
ilyet ember nem tehet...
S mégis...
Egyszer...
Lehet...
Lehetetlen...
Kezem kezedben
Felébredek
Messzire űzöm a képeket
rázárom a kaput
Döngeti,
de kijutni nem tud
s az éj szelíd árnya fülembe súg..
Aludj...
Aludj...
Álmodni csak szépeket szabad
a többit majd,
holnap...
holnap...
Hisz az már egy másik nap...
A sarokban moccan a remény...
2005.11.07.