Kiskacsa fürdik
Elérkezett a nyár színpompás virágaival, csodálatos lepkéivel és kedves madaraival.
A napsugár örömmel cirógatott sugaraival mindent, ami az útjába akadt, így hamar felmelegítette a kis fürdőmedencébe kirakott vizet is, ennek tetején egy sárga kiskacsa billegett piros csőrét örömmel emelte a Napocska felé.
- Szervusz Napocska! Ma nagyon korán keltél.
- Szervusz Kiskacsa, te sem aludtál sokáig, úgy látom.
- Légy szíves finom meleg vizet csinálj, hogyha Peti majd kijön, szívesen pancsoljon egyet és játsszon velem.
- Ne aggódj, nagyon finom meleg vizet fogok odavarázsolni - és Napocska szorgalmasan küldözgette aranysugarait a medence vizére.
Anya közeledett a medence felé. Kiskacsa harsány hápogással köszöntötte és közölte vele:
- Hozhatod Petit, finom meleg a víz, megkértem Napocskát, hogy jól melegítse fel!
Azonban Anya semmit sem hallott ebből, beledugta ujját a vízbe és úgy látszik elég melegnek találta, mert visszafordult a házba Petiért, csak előbb a vízre tette a kishajót is.
- Szerinted is elég meleg a víz? - kérdezte tőle Kiskacsa.
- Pont jó! - válaszolta Kishajó.
- Nem tudod, a felnőttek miért süketek? Hiába mondok nekik akármit, nem értik!
- A felnőttek már elfelejtették milyen volt az, amikor gyerekek voltak, és már nem hallanak minket; de az a fő, hogy Peti megért bennünket! A múltkor is, mikor pancsolt, mondtam neki, hogy még gyorsabban akarok úszni és olyan gyorsan tolt a vízen, hogy úgy éreztem magam, mint egy nagy óceánjáró hajó.
- Engem is mindig megért, tudja, hogy mennyire szeretek a víz alá bukni, így nem is kell kérnem, mindig lenyom a vízbe, és nagyokat kacag, mikor a felszínre bukkanok.
A párbeszédnek Peti érkezése vetett véget. Megjelent a kertben és Anya kezébe kapaszkodva apró lábain a medence felé vette az irányt. Gyorsan belecsüccsent, egyik kis kezével a Kishajót markolta meg, a másikkal Kiskacsát kapta el és pancsolni kezdett. Közben babanyelven gagyogott és időnként puszikat nyomott hol Kishajóra, hol Kiskacsára. Anya kivette kezéből a Kiskacsát és így szólt:
- Nézd csak, Petike, így úsztasd!
- Hagyj békén - kiáltotta Kiskacsa - Peti sokkal jobban tudja, hogyan kell engem úsztatni!
- Ne strapáld magad Kiskacsa, Anya úgysem hall téged.
- Nem értem, miért nem hagyja Petit játszani.
- Ne légy ilyen Kiskacsa, vigyáznia kell a kisfiára. A mamáknak ez a dolga.
- Én is tudnék rá vigyázni! - zohorált tovább Kiskacsa.
- Ugyan, ne légy buta, mit tehetnél te, ha megcsúszna a medencében?
- Igazad van Kishajó, buta voltam - azzal rámosolygott Petire, aki válaszképpen a víz alá nyomta, majd elengedte és tapsikolt örömében, amikor Kiskacsa a felszínre bucskázott.
A Napocska pedig tovább cirógatta sugaraival őket és nagyon boldog volt, hogy égi útján letekintve látott egy csepp boldogságot.