Kérlek Uram!

Szólíts magadhoz Istenem!
Ne kelljen tovább szenvednem.
Túl hosszú éveket adtál.
"Jólétben" is sanyargattál.
Ám én kérem bocsánatod.

Amikor porig aláztál
Akkor is tanítottál.
Üdvösségem hamisított,
Lelkem, oly sokat kínlódott.
Ám én kérem bocsánatod.

Hited nem kaptam meg soha
És kételyem oly ostoba,
Hisz láttam az aranyszívet
És mégis bűnöket viszek.
Ám én kérem bocsánatod.

Oly érthetetlen a világ,
S mind ki segítségért kiált
Vigaszt mondd, miért nem talál?
Miért jön érte a halál?
Ám én kérem bocsánatod.

Nincs válasz a kérdésekre.
Felelet a miértekre.
Segítség a szenvedőknek
Büntetés a bűnösöknek.
Ám én kérem bocsánatod.

Ha majd színed elé érek.
Hidd el enyhítést nem kérek,
Csak megértsem földi létem
Gyermekemnek elmeséljem.
És én kérem bocsánatod.

Debrecen, 2004. február 14.