Jó így...

Didergő CSEND
ölel körül...
vacogó faágak
rendületlenül
őrzik álmunk...
Időnként tele a
padlásunk
jókedvünk
mégsem maszlag
mindig megkacagtat...
Pedig múltunk könyvéből
kiszakadt néhány lap
Papírhajót hajtunk belőle
együtt evezünk a messzeségbe
Fejeden csákó
egy másik lapjából
Papír repülőnk
messze-távol
suhan...
hasítja az eget
farkát billenti
visszainteget...
mielőtt végleg
elnyeli a képzelet...
Nem fázunk...
nem érezzük a hideget
belülről fűt
a nyugalom-szeretet
nem gondolunk
a tegnappal
kimerevített pillanat...
a ma...
s a holnap...
Jó így...
Ez maradhat...

Debrecen, 2005. december 06.