Húsvét

Sokszor imádkoztam
a feszület alatt.
Százszor kalandoztam
a becsület maradt.

Tavasz van. Minden újjá éled
Mély álmából minden felébred.
Kereszten hagytad drága élted
Ember! Vajon Te miért nem érted?

Hosszú utadat végig jártad
millió sebed végig vájtad.
Tűrted a mocskot, fájdalmakat,
ám a Bűn mégis vendég maradt

Hiába való az áldozat?
Van remény, vagy csak a kárhozat?
Néha irigylem az Időket,
mikor a lelkek nem nyögtek.

Mélyen hittek, közel a csoda.
Szeretetük nem volt még csorba.
Üldözték őket, nem volt könnyű.
Szorongó szenvedésük szörnyű.

Ám lelkükben csodás szeretet.
Üdvözültek, de szép lehetett.
Mára már mindebből mi maradt?
Nem vetnek szeretet-magvakat.

Nem kell már senkinek áhítat.
Tenger könny, mely mindent átitat,
azért mindenkit arra kérnék.
Őrizze szíve szép békéjét!

Debrecen, 2004. április 9.