Emlék a pillangóvirágról

Bársonyos lila szirmodat selyem napsugár simítja. Méhecskék varázstánca nektárod édes mézzé változtatja. Édes az emlék is, mikor először láttalak, Nagyanyám hátsó udvarában, egy régi szekér alatt. Akkor súgtad a fülembe neved. Pillangóvirág, úgy megkedveltelek. Oly kecses, könnyed sziromruhád. Mexikó bérceit is díszíted lepkevirág, pillevirág. Gyermekujjaim lágyan érintettek téged Ékeske. Könyörögtél, jaj, nehogy letépj Te! Ijedten húztam vissza kezem. Semmi rossz szándék nem volt bennem. Csak szemem legeltettem harmatcseppes ringó termeteden. Akkor még nem tudtam, úgyis hívnak menyecskeszem