Ébredés

Álom remeg még pillámon...
néhány percig e határon
lebegek...
ébredek...
kezem kinyújtom
érintelek...
érintesz...
egymásba kulcsolódó kezek
égig érő érzelem-hegyek
hullámokkal, völgyekkel
halvány köd-tenger
habjaiból új nap kel

Szeretlek...
súgom a sötétnek
Szeretlek...
oson a válasz

Tudom, hogy Te vagy a támasz
a forróság belülről árad
s mint puha paplan
takar akaratlan

s már kora hajnalban
fürdetem lelkem e patakban...

Debrecen, 2005. október 25.