Borbála
A Borbála név eredetét tekintve görög-magyar, jelentése idegen, külföldi nő
Sorsfeladata mindenképpen a családhoz és az otthonhoz köti. Emiatt nagyon erős a szülői kötődés, ami ellen lázadhat. Gyakran nehéz családi háttérrel rendelkezik. Érzelmileg nehezen nyílik meg, erősek az elfojtásai. Fontos az olyan párkapcsolat, amelyben érzelmi biztonságot él meg, mert másként nem tud a kapcsolatban maradni. Minél előbb családot kell alapítania, hiszen ezen keresztül teljesedhet ki. Egész életében éreznie kell, hogy szükség van rá. Keresi az érzelmi stabilitást. A problémáját mégis itt kell keresnünk, hiszen ez gyakran kiszolgáltatottá teheti. Előtérbe kerül kapcsolata a múlttal, a gyökerekkel, de ha ez rossz érzéseket ébreszt benne, megtagadja. Ilyenkor magányossá és életunttá válik. Nehézségeket az érzelmi elszemélytelenedése és a kielégületlenség okozhat neki.
***
További információ:
Szent Borbála a tizennégy segítőszent egyike. A tüzérek, ágyú- és harangöntők, kőművesek, kőfaragók és építőmesterek védőszentje. Segítségül hívják zivatarban, villámlásban, tűzben és a halál órájában. Közép-Európában a bányászok legtiszteltebb védőszentje.
A XV-XVIII. században nagyon kedvelt név volt. Napjainkban használatos, de nem divatos név. Népszerűbb a görög eredetű Barbara, ami a Borbála keletkezésének alapja.
***
Borbála rezgésszáma:
B + O + R + B + A + L + A = 2 + 6 + 9 + 2 + 1 + 3 + 1 = 24 = 2 + 4 = 6
Jelentése, értelmezése:
6.: Az egészség, a jólét és a harmónia jelképe
A 6-os számúakat mindig nagy társaság veszi körül, igazi tréfamesterek, akiket remek humor jellemez. Mivel ők is szívesen segítenek másokon, nekik is segítőkezet nyújt mindig valaki. Elítélik a törvénytelenségeket, ők maguk pedig általában szerencsés kézzel nyúlnak a dolgokhoz.
5 dolog, amit ma tilos csinálni: szerencsétlenséget hoznak a Borbála-napi hagyományok szerint
Se varrni, se söpörni nem szabad Borbála-napon a babonák szerint.
A paraszti világban azonban az adventi időszakhoz még kapcsolódik néhány olyan nap, melyről a városi ember mára megfeledkezett. Ilyen például a december 4., ami szerencsét hozhat, ha betartasz néhány szabályt.
Dologtiltó Borbála
A hagyományos paraszti kultúrában a mezőgazdaságból, állattartásból élő ember közelebbi kapcsolatot ápolt a természettel, a világ mágikus voltába vetett hite erősebb volt a ma emberéhez képest. Azokat a dolgokat, melyeket nem tudott megmagyarázni, vagy előre megjósolni, sokszor babonákkal igyekezett befolyásolni. A régi idők népszokásaiban, hiedelemrendszerében megmutatkozik a magyar nép szellemi kultúrája, lelkivilága. A patkóhoz, a kéményseprőhöz vagy a négylevelű lóheréhez kötődő szerencsehozó babonákat mindenki ismeri, ám hogy december 4. női munkatilalmi nap, már kevesek számára cseng ismerősen.
December 4. Szent Borbála emlékünnepe, aki a keresztény hitért halt mártírhalált. Ő a várak és hajadon lányok, valamint a bányászok és tüzérek védőszentje. December 4-ét dologtiltó Borbála napjának is hívják, mivel számos hagyományosan nők által végzett munka tilalma kapcsolódik hozzá.
A lányoknak, asszonyoknak ezen a napon tilos volt varrni. A babona szerint ugyanis ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét, vagyis nem adnának tojást.
A söprés ugyancsak tilos volt. A néphit szerint ugyanis kisöpörnék a házból a szerencsét. Egyedül akkor lehetett seprőt venni a kézbe, ha női látogató tévedt a házba, őt ugyanis seprűvel kellett elzavarni - nehogy szerencsétlenséget hozzon magával.
A fonás sem volt elfogadott házimunka Borbála napján. Aki a rokkához nyúlt december 4-én, azt kockáztatta, hogy a fonal kóccá változik, esetleg megbetegednek a marhák.
Kölcsönadni, sőt ajándékozni ugyancsak tilos volt a nőknek december 4-én. A babona szerint ugyanis ez is elviszi a háztól a szerencsét.
Borbála napján csak a férfiak rakhattak tüzet, a lányok és asszonyok számára ez a tevékenység is tiltólistás volt - nehogy szerencsétlenséget hozzon a házhoz.
Természetesen mindennek ellenére nem ültek egész nap láblógatva a falusi emberek. Bontó jellegű munkákat - például tollfosztást, babfejtést - végezhettek az asszonyok, mások bort fejtettek. A búzacsíráztatás - az úgynevezett borbálabúza - ugyancsak gyakori elfoglaltság volt ezen a napon: a karácsonyra kizöldülő búzával a következő évi termést jósolták meg. Főként Nyugat-Magyarország német ajkú és horvát lakossága körében volt elterjedt ez a szokás, melynek ismertebb változata a lucabúza. December 4-éhez kötődő talán legfontosabb népi hagyomány a Borbála-ág vágása volt. A lányok ilyenkor cseresznye- vagy orgonaágat tettek vízbe, melynek kizöldülése jó termést ígért a következő évre, illetve azt is jelezhette, hogy hamarosan férjhez mennek. Előfordult, hogy több ágat tettek egyszerre vízbe - mindegyiken egy-egy legény nevével -, és a babona szerint amelyik előbb hajtott ki, a rajta szereplő legény lánykérése volt várható.
Forrás:
https://www.nevnap.com/nev/borbala