Alexitíma

Mint fekete hópehely, vagy égi tűzből alászálló pernye. Varjak vitorláznak hazafelé, a keleti égbolton. Ott, ahol a nap szokott kelni, de ma nem tette. Így álomszürke helyett ólomszürke lett a világ egész nap. Csak a nagykerék vitt némi színt a város egére, de akkorra beesteledett.

A metsző szelek szárnyán borzongató bánat érkezik. Lefekteti az égig érő kémények füstjét. Már nem számolom a szürke árnyalatait. Ötvennél biztosan több van. A hóra várok. Vagy arra, hogy történjen valami. Valami, ami mindent megváltoztat. Láthatatlan lények lapos pillantásai kísérnek.

Átlényegült érzések. Őrködnek. Fájdalom - bélyeg. Bánat - pecsét. Gyötrelem - portó.

Asszertív leszek! Bátran előre menekülök. Ösvény helyett kiválasztok néhány villám-csapást. Szerendipitás. Képes-lap-szoknyát öltök. Úgysem látszik az ónos -eső-kabát alatt. Néma-kacsa-táncot lejtek, mielőtt átszakítom a selyem-szalag-korlátot. Teret adva annak, ami Sosem volt és ezután sem bukkan föl.