Amikor először...

2022.12.10

Amikor először karomba vettelek

Féltőn, óvón szorítottam magamhoz pici tested,

Pihe-puha tenyeredbe csókoltam árva lelkem,

Amikor először mellemre emeltelek,

S te az életösztöntől vezérelve

Szívni kezdted az anyatejet

Amikor először láttam szemedben,

Hogy már nemcsak homályos foltnak látsz,

hogy köztünk tényleg minden más

amikor először húzódott mosolyra ajkad,

ahogy hangomat meghallottad...

amikor először libbent álom pilládra

az "Alszik a baba..." dallamára.

Akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd...

Amikor lázrózsák égtek arcodon

Hűvös csókot leheltem homlokodra

Amikor sírva és zokogva

követeltél

Oroszlánkarmokkal belém metszettél...

Amikor hosszú éjszakákon

Könnyeim nyelve őriztem zaklatott álmod

S csak imám segített, vagy még az sem...

Amikor sértett hercegnőként tapostad

Kamaszkorod ösvényeit

Amikor nem értetted,

Hogy a nem miért nem...

Akartad a lehetetlent....

Akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd...

Ma már az öröm is

bánat is

"csak" emlék

Felnőtt léted küszöbét

átlépve

Egy pillanatra állj meg,

Kérlek...

Súgd oda a fénynek

Őrizd meg,

mint lelkedbe véstek

A múltbeli törekvések...

Ne, kicsim...

Kérlek... ne...

Ne vesd ki magadból,

Hisz öröktől fogva

S örökre hozzám tartozol....

Ha engem bántasz az olyan, mintha magaddal tennéd

Ne kövesd el a hibát, hogy megvárod, míg eljön a nemlét...

Te is tudod, hogy akkor már késő...

Nincs hatalom, mely másképp rendezhetné...

2006. február 13.