A haikuról

Az utóbbi években nagyon közkedvelt és elterjedt verselési forma lett a haiku. De mi is az a haiku?

"A haiku (俳句; Hepburn: haiku?), avagy haikai a japán költészet egyik jellegzetes versformája, amely Macuo Basó által a 17. században jelent meg Japánban. Ez a fajta költészeti forma nem csupán a japán irodalomban, hanem a 20. század elejétől a világirodalomban is nagy népszerűségnek örvend. A ma használatos elnevezését 19. század végén kapta Masaoka Sikitől, azelőtt hokkunak hívták ezt a versformát.

A szó jelentése: haiku (俳= hai = színész, 句 = ku = mondat, vers), és a haikai (俳 = hai = színész, 諧= kai = harmónia, rend).

A haiku rendkívül szigorú, alakilag kötött verselés, melyet ebben a formájában egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen átültetni vagy újrakölteni. Nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, amelyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.

A dentó haikunak, azaz a hagyományos haikunak összesen három követelménynek kell megfelelnie:

A haiku 17 morából, (magyarban: szótagból) épül fel. A hagyományos régi japán haiku egy sorba íródik, a modern haiku (現代俳句; gendai haiku) három sorból áll. A sorok és moraszámok felépítése: első sor 5, második sor 7, és a harmadik sor szintén 5 morából áll. Az első és az ötödik szótag a hangsúlyos (fordításnál figyelni kell rá, hogy ne legyen névelő a sor elején, mivel az a magyarban hangsúlytalan).

Szerepelnie kell benne kigónak, azaz évszakszónak.

A haiku csattanóval záródik.

A haikuban nagyon ritkán találunk sorvégi rímet, mely a magyar verselésben megszokott. Többnyire belső rímet, azaz alliterációt fedezünk fel az eredeti japán művekben, ezáltal téve dallamosabbá az adott verset. (Az összecsengő sorvégek legtöbbször csak a fordítók leleményei).

A haiku nemcsak versforma, hanem egyben műfaj is. Ebben a formában íródnak a szenrjúk (tréfás alkalmi versek), vagy a dzsiszeiek (halál előtti búcsúversek) is, ezek azonban nem tartoznak a haiku műfajába."

Részlet a wikipédiából, forrás:   https://hu.wikipedia.org/wiki/Haiku

Ha valaki egy remek cikket szeretne olvasni erről, akkor ajánlom Pester Béla írását a Sumida Magazinban, itt érhető el: 

https://www.sumidamagazin.com/2019/04/08/rest_insert-281/

Saját személyes tapasztalatom alapján - és ugyan még nem számoltam össze, de minden bizonnyal több mint száz haikuval a hátam mögött - a haiku írásra egy fejlődési folyamatként tekintek. Lassan 18 éve, hogy kipróbáltam ezt a műfajt. Ezirányú inspiratív hatás az utóbbi években a közösségi médiában lévő csoportoknak köszönhetően erősödtt fel nálam. A haiku csokraimat időrendben fogom az oldalon közzétenni, így követhető lesz valamennyire ez a fejlődés. 

Maga a haiku egyetlen szóval - ha már törekszünk a mondanivaló tömör kifejezésére - varázslat. 

Számomra mindenképpen az, mert egy életérzés, vagy egy pillanat varázslatos megnyilvánulásában teljesedik ki. Egyediségét pedig éppen a szabályoktól való eltérés adja, mert nem mindig van benne évszakszó, és az is előfordul, hogy rímel, noha tudatosan nem adok már neki címet, de mint az első csokorban látható, eleinte adtam. Az egyetlen állandó és feltétel nélküli szabály az a 17 szótag. Ez a szám más aspektusból is nagy jelentőséggel bír számomra, de ezt most nem fejtem ki. 

Véleményem szerint "igazi" haikut írni keleti (japán) ember képes. A haiku hangulata a nyugati kultúrában élő és alkotóember tollából nem, vagy nem úgy jelenik meg. Egy kicsit olyan ez, mintha egy magyar népdalt, vagy egy népi rigmust, de akár egy ízig-vérig magyar - és csak magyarul érthető és csattanó - viccet akarnák lefordítani bármilyen nyelvre. Ettől függetlenül nagyon érdekes megfigyelni hová fejlődik a "nyugati" haiku költészet. Milyen rengeteg lehetőséget rejt ez a műfaj a magyarul alkotóknak is. 

Így aztán továbbra is "varázsolok" és szívesen olvasom más alkotók varázslatait. A Facebook-on sok-sok csoportban van erre lehetőség.