A betonkeverő, aki szerette a fagyit

Ezen a nyáron is kutyameleg volt. A Betonkeverő szorgalmasan végezte a dolgát, szállította a frissen kevert betont egyik építkezésről a másikra. A házak úgy bújtak ki a földből, mint eső után a gomba. Egyik pillanatról a másikra. Bizony a nap végére a Betonkeverő nagyon elfáradt. Kisbarátunk semmi másra sem vágyott, csak hogy felforrósodott kerekeit egy jó lavor langyos vízben megáztathassa, s közben elnyalogathasson egy fagyit. Mert bizony a mi kis Betonkeverőnk nagyon szerette a fagyit. Egyszer régen volt egy főnöke, aki minden nyáron meglepte a nagy melegben finom vanília fagyival. Azóta kedvenc csemegéje lett. Az egyik építkezés mellett egy óvoda állt. Amikor a gyerekek az udvaron játszottak, a fiúk mindig odamentek a kerítéshez, hogy megnézzék hogyan dolgozik a betonkeverő.

Eleinte kisbarátunk nagyon félt a gyerekektől, pontosabban attól, hogy nehogy túl közel hajtson a kerítéshez és valamelyik kis gyermekre rácseppenjen a beton. Nem kellemes érzés. A gyerekek viszont nagyon kíváncsiak voltak, gyakran kiabáltak is a kis betonkeverőnek és ámulva figyelték, hogyan forog a keverő része.

A legbátrabb kisfiú, Ferkó, aki már nagycsoportos volt, oda is kiáltott egyszer neki:

- Tudd meg, ha nagy leszek én foglak majd vezetni!

A kis Betonkeverő szerette volna, ha Ferkó lesz a főnöke, de nem volt biztos benne, hogy tud addig várni, míg a kisfiú kitanulja a szakmát.

- Lehet, hogy akkorra már én nyugdíjas leszek! - gondolta - vagy már régen az ócskavas telepen pihenek majd a szép időkről elmélkedve.

Így gondolkodva gurult kifelé az építési terület kapuján, amikor nagy hirtelen éles fájdalmat érzett közvetlenül a motorháza baloldalán.

- Biztos a tegnap esti fagyi miatt eltömődött valamelyik olajszűrőm. - mérlegelte magában - s rögtön köhécselni kezdett, majd meg is állt, éppen a kijáratnál, elállva a többi jármű elől az utat.

Mindjárt lett is nagy tülkölés, kavarodás, mérgelődés, mert a kis betonkeverő sehogyan sem tudott tovább menni. Csak álldogált egyik kerekéről a másikra és segélykérően nézett körbe.

A többi jármű türelmetlenül, berregő motorral morgolódott.

- Mi történt? - kérdezte az egyik markoló a földtolótól - miért nem lehet haladni?

- Nem tudom pontosan - válaszolt a földtoló - valami kis mixer fickó lerobbant, senki sem tud tovább menni.

Hamarosan jött egy vontató és rendezkedni kezdett:

- Figyelem, figyelem! Utat, utat! - tülkölte és odahajtott a kis Betonkeverőhöz.

Összeakaszkodott vele és húzni kezdte, hogy felszabaduljon a kijárat.

Egészen az Autójavító műhelyig vontatta, ahol aztán alaposan megvizsgálták. Minden alkatrészét megnézték, megerősítették a meglazult csavarjait és kitisztították az olajszűrőket is. Azután egy alapos lemosást is kapott. Csillogott-villogott a kis Betonkeverő, szebbnek érezte magát, mint új korában. Vidáman indult vissza a Betongyárba újabb adag anyagért, amit már nagyon vártak az építkezésen. Útja egy fagyizó mellett vezetett, ahol összetalálkozott az oviból megismert Ferkóval. A kisfiú éppen egy nagy adag vanília fagyit eszegetett. Amikor meglátta kisbarátját vidáman integetett neki. Anyukája megengedte, hogy odamenjen a kis Betonkeverőhöz köszönni. S Ferkó neki adta a finom vanília fagyit.

A kis Betonkeverő nagyon boldog volt. Lassan eszegette a fagylaltot, vigyázott a frissen tisztított szűrőire, nehogy újból elduguljanak.